Legrégebbi megmaradt állatfajtánknak talán a kuvasz és a komondor tekinthető. E nagy termetű, erős és bátor fehér színű kutyák kísérői, terelői, őrzői lehettek már a honfoglaló magyarok nyájainak és gulyáinak is.
Ha szigorúan értelmezzük az őshonos kifejezést, akkor csak azokat az állatokat soroljuk ide, amelyek a Kárpát-medencében éltek a honfoglalás körüli időben, vagy a magyarokkal jöttek ide keletről a népvándorlás során. Ezeknek a fajtáknak a nagy része azonban már régen kipusztult, vagy annyira megváltozott, hogy aligha nevezhető ugyanannak a fajtának.
<ulstyle="text-align: center;">
<liclass="listacucc">Drótszőrű magyar vizsla</li>
<liclass="listacucc">Erdélyi kopó</li>
<liclass="listacucc">Komondor</li>
<liclass="listacucc">Kuvasz</li>
<liclass="listacucc">Magyar agár</li>
<liclass="listacucc"> Mudi</li>
<liclass="listacucc">Puli</li>
<liclass="listacucc">Pumi</li>
<liclass="listacucc">Rövidszőrű magyar vizsla</li>
</ul>
<divclass="row">
<divclass="col-6">
<h2>A komondor és a kuvasz</h2>
<imgsrc="komondor.jpg"style="width:100px ; ">
Legrégebbi megmaradt állatfajtánknak talán a kuvasz és a komondor tekinthető. E nagytermetű, erős és bátor fehér színű kutyák kísérői, terelői, őrzői lehettek már a honfoglaló magyarok nyájainak és gulyáinak, és valószínűleg jobban hasonlítottak jelenlegi formájukra, mint például ősi szarvasmarhánk a magyar szürkére. A kuvaszt elsősorban vadászatra és terelésre, a komondort őrzésre használták. Mindkettő megvesztegethetetlen, bátor, kemény kutya, amely már csak mérete folytán is szeretetteljes, de határozott gazdák kezébe való.
<h2>A magyar vizsla</h2>
<imgsrc="vizsla.jpg"style="width:100px ;">
A magyar vizslát a XIV-XV. században a pannon kopó egyes változataiból alakították ki, az apróvad vadászatára. A török uralom alatt kereszteződött a törökök sárga kutyáival, stabilizálódott a színe, és egyre homogénebb lett. Az 1900-as évek elejére azonban háttérbe szorult, és úgy lecsökkent az állománya, hogy nemzeti összefogással sikerült csak ismét életre kelteni ezt a kiváló állatot. Az 1930-as években drótszőrű változatát is kitenyésztették.
</div>
<divclass="col-6">
<h2>A puli, a pumi és a mudi</h2>
<imgsrc="puli.jpg"style="width:100px ;">
A puli, a pumi és a mudi igazi terelő munkakutya, amelyek a megváltozott körülmények ellenére ma is alkalmasak erre a munkára. Ennek ellenére alig látunk a mai juhászok oldalán tisztavérű pulit. A másik két fajta gyakrabban előfordul. Legtöbbjük azonban ma már házi kedvenc, vagy a porták éber őre.
<h2>A magyar agár</h2>
<imgsrc="agar.jpg"style="width:100px ; ">
Legősibb vadászkutyánk a magyar agár, amelyet szintén keletről hoztak magukkal a magyar törzsek, évszázadokon át a lovas vadászatok nélkülözhetetlen szereplője volt. A XIX. században erősen átkeresztezték a fajtát az akkor divatos angol agárral, amely küllemét finomította, de belső tulajdonságai, ellenálló képessége kitartása megmaradt. A második világháború után csaknem teljesen eltűnt, nehezen fellelt néhány egyedéből tenyésztették vissza.
<h2>Az erdélyi kopó</h2>
<imgsrc="kopo.jpg"style="width:100px ;">
Az erdélyi kopó elődje a pannon kopó a történelmi Magyarország területén alakult ki a magyarok sárga vadászkutyáiból, amelyek az eredetileg itt élő népek kutyáival keveredtek. A második világháborút követően hasonlóan a magyar agárhoz üldözött fajta lett, csaknem eltűnt, de sikerült néhány egyedet kimenteni Erdély területéről, és újraéleszteni a fajtát.
<ahref="http://www.haziallat.hu/kutya/kutyafajtak/oshonos-kutyaink-kuvasz-komondor-magyar-vizsla-puli-pumi-mudi-magyar-agar-erdelyi-kopo/2235/"> Melyek az ősi magyar kutyáink?</a>
