Cím

A James Webb űrtávcső (angolul: James Webb Space Telescope, rövidítve JWST, korábban NGST, azaz Next Generation Space Telescope – „következő generációs űrtávcső”) egy 6,5 méter átmérővel rendelkező, infravörös űrtávcső. Át fogja venni a Hubble űrtávcső (ami egyébként működésben marad) helyét, mint a NASA legfontosabb asztrofizikai projektje, a valaha épített legjobb űrteleszkóp. Érzékeny műszereinek köszönhetően képes lesz a legtávolabbi objektumokat és eseményeket megfigyelni az világegyetemben, mint az első galaxisok kialakulását. Közösen építette meg és működteti a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség. 2002-ben nevezték el James Webbről, a NASA második igazgatójáról. Indítását először 2018-ra tervezték a Guyana Űrközpontból, de a dátum a teszteredmények többszöri analizálása, valamint a teleszkóp bonyolult összeszerelése, összeillesztése miatt először 2019-re tolódott.[2] A távcső indítására 2021. december 25-én került sor 12:20-kor (UTC szerint), a Guyana Űrközpontból, Dél-Amerika északkeleti partjáról. A projekt irányítását a Goddard Űrközpontból végzik.

Az új távcső a Hubble űrtávcső 11,1 tonna tömegénél lényegesen könnyebb, 6,2 tonna tömegű, viszont főtükre sokkal nagyobb, 6,5 méter, a Hubble 2,4 méteres tükréhez képest. A Hubble-lel ellentétben, amely az ultraviola és az infravörös sugárzáshoz közeli (0,1–1 μm) spektrumon végez vizsgálatokat, a JWST alacsonyabb frekvenciát fog megfigyelni (0,6–28,3 μm), aminek köszönhetően magas vöröseltolódású objektumokat is lát majd, amelyek a Hubble-nek túl távol vannak.[3] Megfelelő működéséhez nagyon hidegen kell tartani a távcsövet (50 K avagy −223 °C alatt),[4] hogy megfelelően tudja végezni megfigyeléseit, ezért a pályája a Nap-Föld rendszer L2 Lagrange 2 pontjának közelében lesz (0,010 CsE távolságra a Földtől).[5] Ezen a ponton ugyanis teniszpálya-méretű napernyője segítségével egyszerre ki tudja takarni a Nap, a Föld és a Hold zavaró infravörös sugárzását, ami egyébként melegíthetné a rendszert.

Az első fejlesztések 1996-ban kezdődtek meg és 2007-re készült volna el, 500 millió dollárból, de sokszor újratervezték és elhalasztották a projektet. Előzetes költségvetése szerint összköltsége kb. 4500 millió dollár, melyből nagyjából 300 millió eurót az ESA áll, ez magában foglalja a JWST űrbejuttatását is,[6] továbbá a Kanadai Űrhivatal 39 millió kanadai dollárral járul hozzá a projekthez. A költségek azóta többszörösére nőttek, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint átléphetik a 8,8 milliárd dolláros határt.[7][8] Az építését 2016-ban fejezték be, ekkor kezdődött el a tesztelési időszak.[9][10] 2018 márciusában ismét elhalasztották az indítását, mikor az egyik nappajzsa elszakadt.[11] 2020 márciusában felfüggesztették a tesztelését a Covid19-pandémia miatt.[12] A munkálatok újraindítását követően 2021. október 31-re helyezték a tervezett indítást,[13] de az Ariane–5 hordozórakétával felmerült problémák miatt december 25-ig kellett várni az indításával.[14][15][16] A startra a tervezett időpontban került sor az Ariane VA256 űrrepülés alatt, a távcső 27 perccel az indítás után vált le a hordozórakétáról. A hordozórakétáról való leválást követően sikeresen megtörtént a távcső saját energiaellátására való átállása.[17][18] A távcső megérkezett megfigyelőpontjára és az első képeit is kiadták.