added adatstrukturak

adatstrukturak

@@ -0,0 +1,69 @@
+Adatstruktúrák és algoritmusok
+
+A problémamegoldás menete
+    Való problémák => absztrakt modellezés => algoritmus => program
+
+Algoritmus
+    Az algoritmus egy hatékony eljárás egy feladat vagy probléma megoldására, melynek helyessége bizonyítható.
+
+Hatékonyság
+    A hatékonyságot a futási idő és a memóriaigény határozza meg.
+
+
+Algoritmusok futásidő elemzése
+    Futási idő: Egy bizonyos bemenetre a végrehajtott (gépfüggetlen) alapműveletek, vagy lépések száma.
+
+    A lépésszám pontos meghatározása helyett általában elegendő a lépésszám nagyságrendjének meghatározása,
+    és ebből már (kis óvatossággal) következtetni lehet arra,
+    hogy az algoritmus mennyire hatékony, avagy hogyan fog viselkedni nagyobb értékekre.
+
+Aszimptotikus Hatékonyság
+    Ha a bemenet mérete elég nagy, akkor az algoritmus futási idejének csak a nagyságrendje érdekes
+
+Az O ordó jelölés
+    Az O jelölést arra használjuk, hogy a futási idő növekedését aszimptotikusan alulról és felülről konstans távolságra behatároljuk.
+
+    Például a bináris keresés futási ideje legrosszabb esetben O(log n), helytelen lenne azt állítani, hogy a bináris keresés futási ideje O (log n) minden esetben.
+    A bináris keresés futási ideje soha nem rosszabb, mint O (log n), de van amikor ennél jobb.
+
+    Jó lenne egy olyan aszimptotikus jelölés ami azt fejezné ki, hogy "a futási idő maximum ennyivel nő, de ennél lassabban is nőhet." Erre használjuk az O jelölést.
+
+    Ha a futási idő O(f(n)), akkor elég nagy n esetén a futási idő maximum k*f(n) valamilyen konstans k érték mellett.
+
+    Azt mondjuk "f(n) ordója" vagy egyszerűen "O(f(n))" (kiejtésben használatos még az "ordó f(n)" is).
+    Az O jelölést aszimptotikus felső korlátként használjuk, mivel a futási időt felülről korlátozza, ha az input mérete elég nagy.
+
+    Bináris keresés futási ideje: O(log<sup>2</sup>n)
+
+
+
+Tömb
+    A tömb egy olyan adatszerkezet, amely menet közben nem méretezhető át.
+    Tehát ha új elemeket szeretnénk egy meglévő tömbhöz adni, az csak úgy fog működni,
+    hogy létrehozunk egy új tömböt, ami az új elemek és a meglévő elemek tárolására alkalmas,
+    ezután pedig bemásoljuk a meglévő elemeket és az új elemeket a teljesen új tömbünkbe.
+
+    Tömbökben referencia típusokat is alkalmazhatunk,
+    viszont ebben az esetben nem elég példányosítani a tömböt,
+    az egyes elemeket is példányosítani kell, mivel ebben az esetben a tömb csak az objektumra mutató referenciát tárolja,
+    így a példányosítás nélkül a tömb elemeinek értéke null lesz.
+
+    Az osztályokat nem muszáj a konstrukroruk segítségével példányosítani.
+    Erre a célra vezették be a nyelvben az Object Initializer szintaxist,
+    amivel egy osztály adattagjai úgy adhatóak meg, mint egy tömb elemei.
+
+    Ez akkor jön jól, ha van egy osztályunk, amely adattagokkal rendelkezik,
+    de a konstruktor az objektum minden adattagjának beállításához nagyon összetett és komplikált lenne.
+    Ebben az esetben nem érdemes konstruktort írni. Az objektum inicializáló szintaxis a következő:
+    
+    var objektum = new osztály(){
+        Adattag = érték,
+        Adattag2 = érték,
+        Adattag3 = érték
+    };
+
+    Ez a szintaxis csak olyan adattagok esetén alkalmazható, amelyek publikusan is írhatóak.
+    Egyéb védelmi szinttel rendelkező adattagok nem írhatóak ezzel a módszerrel.
+    Ezen adattagok beállítására továbbra is a konstruktor szintaxis használható.
+
+    Az osztályokat