kórokozó
A kórokozó iránt legfogékonyabbak a 2 hónap alatti kacsák (a mosusz kacsák is), a kor előrehaladtával a betegség lefolyása lassabb és idült formákban nyilvánul meg. A kacsákon kívül a betegséget megállapították libákban, hattyúkban, pulykákban, fácánokban, csirkékben, gyöngytyúkokban és fürjekben is.
Kórfejlődés
Kórfejlődés. A kórokozó többnyire szájon át jut a szervezetbe, de előfordul a bőrsérüléseken (esetleg szúnyogcsípéssel) való behatolás is. Izolálták a kórokozót embrionált lúdtojásból is, így a germinatív fertőzés lehetősége sem zárható ki. Fiatal állatokban septikaemia alakul ki, amely rövid idő alatt elhullásra vezet. Növendékekben a kórokozó az erek endothel rétegének sérülése és a kapillárisok átjárhatóvá tételével szisztémás coagulopathiát idéz elő. Ez a gyulladásos-exsudatív folyamat elsősorban a szerveket fedő és a hasüreg savóshártyáján, valamint a légzőszervekben zajlik le. A betegség lefolyásában a kedvezőtlen higiéniai viszonyoknak, takarmányártalmaknak (mycotoxicosisoknak) és társfertőzéseknek (mycoplasmosisoknak) jelentős szerepe van, bár ennek kiderítése nem mindig sikerül.